Ez egy szubjektív színházajánló. Olyan előadásokat ajánlok, amiket én jónak tartok, és még lehet rájuk jegyet kapni. Ez kulcsmomentum, mármint hogy legyen rá jegy, ugyanis nem kritikákat vagy ismertetőket akarok írni, hanem javaslatokat.
Onnan indult az egész, hogy a Facebookon raktam ki időnként ilyen posztokat, hogy odanézzetek, még van jegy az Abigail bulijára (most persze nincs), és akkor ennek páran örültek. Meg voltak, akik megkérdeztek, hogy tudnék-e valami jó előadást ajánlani, és legtöbbször eltaláltam, hogy nekik mi tetszene. Úgy vettem észre, hogy sokan vannak, akik tulajdonképpen szeretnének színházba menni, csak apró akadályok nehezítik a megvalósítást: nem kapnak jegyet, amikor éppen eszükbe jut venni, vagy nem tudják, milyen előadást lenne érdemes megnézni. Az ilyen problémákra itt a megoldás – már persze ha a színházi ízlésed legalább valamelyest hasonló az enyémhez. Nálam ez a helyzet:
- Vígjátékot, zenéset, romantikusat nem nézek, bocs, ebből következően nem is tudok ilyet ajánlani. Nézzél értelmes darabokat, van belőlük elég.
- Kedvenc színházaim a Katona, az Örkény, mostanában egyre inkább a Radnóti, a Szkéné (tudom, befogadó, de olyanokat fogad be, amiket szeretek), és általában az alternatívak, persze Pintér Bélával az élen.
- Rendezőkben Mohácsi, Alföldi, Zsótér, Bodó, Szikszai Rémusz, Fehér Balázs Benő, Kovács D. Dániel – az irány a különbözőségek ellenére is látható.
És semmilyen kiegyensúlyozottságot ne várjál, mert mondom, teljesen szubjektív az egész: csak olyanokat ajánlok, amiket láttam és tetszett, vagy amiket én is tervezek megnézni. Simán lehet olyan, hogy egymás után öt elóadást ajánlok ugyanabból a színházból, vagy ugyanazt az előadást hónapról hónapra újra ajánlom, ha éppen akkor van rá jegy.
Szerintem csináld azt, hogy megnézel kettőt-hármat az általam ajánlott előadások közül, mert annyiból már kiderülhet, hogy hasonlít-e eléggé az ízlésünk.
A borítóképen az elmúlt évek legkiemelkedőbb előadása, az e föld befogad az Örkényben, Mohácsi János rendezésében.