Egy őrült naplója a Jurányiban

Megint egy olyan előadás, amit egyszerűen nem ajánlani kell, hanem megnézni. Már több mint három éve fut, de most is leginkább az ilyen furi hétköznap délutáni előadásokra van jegy, bár néha akad máskorra is most már.

Bodó Viktor rendezte Keresztes Tamást ebben a zseniális produkcióban: Gogol klasszikusa mai nézőknek, mégis hűen az eredetihez.

Hogy Keresztes Tamás mit művel ebben az előadásban, azt se könnyű elmagyarázni – valahol a zseniális, csodálatos, megrázó környékén kell keresni a megoldást. A bemutató évében nálam top 10-es volt, és eddig még senki nem mondta, miután ajánlásomra megnézte, hogy nem lett volna elégedett.

Egy őrült naplója a Jurányiban

Közönségsiker, kritikai siker, fesztiválsikerek – mindent besöpört a produkció, és jogosan. Jegyek itt.

Az előadás színlapja az Orlai Produkció honlapján.

23 perc a Jurányiban

Járó Zsuzsa a 23 perc című darab próbáján

Nem gyakran fordul elő, hogy nem tudom mivel kezdeni az ajánlót. Talán nem rögtön aznap kellene megírni, amikor láttam, mert így még nagyon friss a seb. Munkabemutató volt, de így is nagyot ütött.

Vagy talán nem is kellene ajánlani ezt az előadást. “Megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk”, szól a South Parkban a figyelmeztetés minden epizód előtt. Itt is jogos lenne. Ha nem nézed meg, sok fájdalomtól kíméled meg magad. Kihagysz egy hihetetlenül intenzív színházi élményt, de legalább nem fog fájni. Mert ha beülsz, már nehéz lesz szabadulni. ugyanis olyan kis kedvesen-jópofán kezdődik – én is megfeledkeztem az előtte kapott figyelmeztetésről, hogy súlyos lesz. Azért megyek, mondtam magabiztosan. Előadásról én még nem jöttem ki, egyszerűen mindent kibírok. Aha.

Járó Zsuzsa

Szóval, kiáll Járó Zsuzsa az elején, és elkezdi mondani. Mintha ez egy normális színházi előadás lenne. Nagyon jó színésznő, de ezt eddig is tudtuk, minden megy is rendben. Persze, van egy-két fanyar utalás még a közepe előtt, de semmi vész. Az ember elfeledkezik a védekezésről. Aztán egyszer csak bekapunk egy nagy ütést, teljesen váratlanul. Ez honnan jött? Enyedi Éva a dramaturg, hát sejthettük volna. A kamarateremben szerintem alig páran vagyunk civilek, a többi néző mind színházi ember (munkabemutató, ugye), de érezni a levegőben, hogy náluk is betalált rendesen. De erősek vagyunk, lábon kimozogjuk az ütést, mint a jó bokszoló, hiszen kaptunk már nagyobbat is.

Járó Zsuzsa megint eltereli a védekezésről a figyelmünket, időnként ki-kiszól a darabból, oldja a feszültséget, de itt már gyanakodnunk kellene, hogy nagy baj lesz ebből, hiszen utalt is rá, de hát csak nem… De. Itt kellett volna elkezdeni mantrázni magunkban, hogy eznemvelemtörténik, ezcsakszínház, őegyszínésznő, betanultszövegetmond, eznemavalóság, mert innentől kész. Megszűnik Járó Zsuzsa a színpadon, már színpad sincsen, csak a nyers, lüktető fájdalom van, de egy hang csak mondja tovább kíméletlenül.

Az egyik néző már nem bírja, még a saját lábán kijut a teremből, de kint összecsuklik és elájul. Pedig a neheze még hátravan. Még el sem kezdődött az a 23 perc, amit próbálunk megérteni, és már most sem lehet kibírni. A hétpróbás színházi profik némelyike erősen szipog, pedig előtte kint a folyosón még egyik sem volt megfázva. Az ember legszívesebben odamenne a színésznőhöz és csak zokogna a vállán.

Járó Zsuzsa

De mire odaérünk ahhoz a 23 perchez, már meghaltunk. Jobb is ez így, mert élve úgyse lehetett volna kibírni. De nincs vége, még hűvös, pontos elemzést kapunk, statisztikai adatokat, mert mindent ki lehet számolni, a rendőr is nagyon megértő, felkészült, mindenki teszi a dolgát. Nem, szó nincs újjászületésről, ebbe belehaltunk, és ennyi.

A végén csak csönd. Hosszan. Nagyon hosszan. A fekete öves színházi vén rókák sem tudnak mozdulni a döbbenettől.

Keszég László rendezte, vele majd még számolunk ezért.

Mint mondtam már, Járó Zsuzsáról lehetett tudni, hogy nagyon jó színésznő, de amit itt csinál, az egy másik dimenzió. Tulajdonképpen nem tudom, hogyan csinálja. Jó, nyilván megkap ezért minden díjat majd, mert ezt überelni nem lehet, de ha belegondolunk, hogy ez még csak a munkabemutató volt, tehát a produkció javulhat az októberi budapesti bemutatóig, akkor az azért eléggé riasztó gondolat. Már így is belehaltunk, hova akarják még ezt fokozni?

Nem kérdés, hogy ez lesz az ősz egyik nagy durranása, és egyben az egyik leginkább nézőpróbáló előadása is. A színház időnként nagyon egyszerű eszközökkel tud nagyon-nagyon erős hatást elérni. Amikor én néztem az Egyasszonyt, ketten is kitámolyogtak, de a Dohány utcai seriffet is többször kellett már megállítani, amíg valamelyik néző kiment. Számomra ez volt eddig a legmegviselőbb produkció. Megvan a jegyem már a bemutatóra, de félek tőle, mert így rosszabb, hogy tudom, mi jön.

Tudom, hogy nem írtam le, miről szól, mitől ennyire megviselő, de szándékosan, mert jobb ez így. Bizonyos dolgokat nem lehet leírni.

Ez itt az előadás színlapja az Orlai Produkciós Iroda honlapján; július 18-án lesz az országos bemutató a Kultkikötőben Balatonföldváron, Jurányis jegyeket októberre pedig itt lehet rá venni, a kamarateremben játsszák. Jelen pillanatban október 4-5-re még van néhány jegy. Csak óvatosan. Én szóltam!

(A felhasznált fényképek a próbán készültek, mert előadásfotók értelemszerűen még nincsenek.)

Sacra Hungarica a Stúdió K-ban

Sacra Hungarica

Megint egy kihagyhatatlan előadás, megint a Stúdió K-ban. De most egészen más – nem “más, mint a megszokott”, mert a Stúdió K-ban csak a minőség a megszokott, az előadások mindig egyediek.

Megint nagyot dobtak, erőset – már a felütés is: mit várhatunk attól az előadástól, amiben az első mondatban Sorosról van szó? Igen, ennyire aktualizálnak, végig migránsozás, cigányozás megy, de leginkább a libsik kapják meg, sokszor visszatérően.

A szezonban már csak egyszer játsszák, május 30-án (csütörtökön), most vegyetek jegyet, amíg van.

Aki tart attól, hogy esetleg némi húskonzerv, ketchup, föld, ilyesmi fröcsköl rá, az ne üljön az első sorba :).

Miről szól? Sztori nem igazán van benne, konfliktus is leginkább csak abban, hogy a játszók elmondják, milyen módon ébredtek rá, hogy korábbi liberális / internacionalista / szabadságpárti / megengedő / elfogadó (nem kívánt rész törlendő) hozzáállásuk mennyire káros és szégyenletes. És hogy hajrá, magyarok! Na, innen indulunk, innen már csak lejjebb lesz.

Ezt írta róla a Két Lámpás, és igazuk van, minden pontjukkal csak egyetérteni lehet. Ez meg itt az art7 elemzése, ezt is érdemes elolvasni, találó.

A lényeg: nézzétek meg, leginkább rendeljetek jegyet a
jegy@studiokszinhaz.hu címen, mert akkor nincs rajta kezelési költség. Ha mégsem, akkor itt:
https://www.jegy.hu/program/program-103074

Tényleg nem szabad kihagyni, mert annyira mai, annyira eredeti és annyira érvényes, hogy nagyon fáj.

Ha sikerül időt szakítanom rá, megpróbálok majd hosszabban is írni erről a produkcióról, mert van miről. Megosztó előadás lesz, az biztos – az egyik előttem ülő néző demonstratíve csak két centiről, lassan érintette össze tenyerét a végén párszor. Az igaz, hogy nem könnyű és nem kellemes élmény ez a 70 perc, és hát ha valaki találva érzi magát, akkor nyilván nem fogja megtapsolni, hogy kiosztják – bár ezzel az erővel senki sem tapsolhatott volna, mert mindenkiről van egy rossz szavuk :).

Rendező: Urbán András

Játsszák: Homonnai Katalin, Lovas Dániel, Nagypál Gábor, Nyakó Júlia, Pallagi Melitta, Sipos György, Spilák Lajos

Bemutató: 2019. április 18. – Stúdió K

Lesz újra Biff!

Akit Biffnek hívtak

A tavalyi év egyik top 10-es előadása volt (negyedik helyen!) számomra az Akit Biffnek hívtak az Ódryn, és most a Spirit Színházban találtak helyet neki.

Én már komolyan azt hittem, nem lesz több belőle, az utolsót láttam (akkor persze már másodjára), de most szerencsére újra van lehetőségetek megnézni ezt a nagyon különleges hangulatú, magával ragadó előadást.

Aki még nem látta, most ne hagyja ki, mert ki tudja, mikor lesz újra, ha lesz egyáltalán. Jegyek itt, siessetek!

Hogy miért is? A fent már linkelt top 10-es cikkből annak idején kiszerkesztették ezt a két bekezdést (így se lett rövid az egész), álljon most itt, mintegy újrahasznosításként:

“Amikor hazaértem az előadás után, rögtön jegyet akartam venni a következőre, de már nem volt. Na, innen jött a pánik, mert mi van, ha többet nem is játsszák, hiszen a szereplők egy része a nyáron végzett, nem lesz könnyű az egyeztetés, és az Ódryn úgyis teljesen kiszámíthatatlan az előadások meghirdetése. Hát szinte naponta néztem a honlapjukat szeptembertől, és már majdnem feladtam, amikor végre megjelent az a novemberi időpont.

A legtöbb előadást az ember természetesen csak egyszer nézi meg, tehát fel sem merül az a kérdés, hogy kétszer is tud-e hatni. Ennél szinte teljesen biztos voltam benne, és nem is tévedtem, szerencsére. Két változást véltem felfedezni: Herczeg Péter kevésbé volt aktív Razielként, amikor csak a színpad (milyen színpad? nincs is – szóval a játéktér) szélén olvasgatta kedvenc műsorújságjait (áprilisban még egy Nagy Ervin fotót is felnyálazott a falra), valamint Gaál Dániel sokkal jobb volt most novemberben.”

Azt éreztem közben végig, hogy ezek az emberek a színpadra születtek – gyakorlatilag a semmiből, érdemi díszlet nélkül teremtik meg a világot maguk körül, és visznek magukkal messzire és mélyre.

És különben is, mikor máskor láthatsz sorozatfüggő arkangyalt? Na, ugye, hogy meg kell nézni?

Isten hozott a klubban!

Ez itt most egy másfajta poszt – nem előadásajánló (jó, azért az is lesz benne), hanem cikkajánló. Most olvastam ezt a posztot, és több szempontból is nagyon jó élmény volt. Egyrészt nyilván mindenki szeret olyasmit olvasni, ami neki kedves témáról szól. Ráadásul itt pont azt fejtegeti a szerző, amit én is írtam már párszor, hogy jelenleg a budapesti színház elképesztően jó. Nem egy, nem két színháznak van két-három jó előadása, hanem legalább öt olyan játszóhely van ma Pesten, ahová gyakorlatilag bármelyik este nyugodtan be lehet ülni, a minőség garantált.

És annyira nem meglepő, hogy az újságíró ugyanazokat a színházakat és alkotókat említi, amiket én is szoktam mindig ajánlani. Az is jelzésértékű, hogy ezekre az előadásokra mennyire nehéz jegyet kapni, mint ő is megtapasztalta – ha valakinek ilyen kézzelfogható bizonyítékra van szüksége, csak próbáljon meg jegyet venni a Radnótiban a 10-re vagy a III. Richárdra, a Katonában a Kaukázusi krétakörre, a Mi osztályunkra vagy az Ahogy tetszikre, bármelyik Pintér Bélára… és akkor még csak tényleg csak pár előadást emeltünk ki.

De muszáj azt is megírnom, amivel nem értek egyet. Ez egyben a programajánló része is a posztnak, bár szabálytalan, mert jegy már nincs rá. Szóval: a Rozsdatemető 2.0 igenis egy remek előadás. Konkrétan jelenleg az egyik legjobb a Katona nagyszínpadán (igen, tudom, Ithaka, Nóra, Berlin, Alexanderplatz, Ascher Tamás Háromszéken, stb., de ezek nem jobbak nála, legfeljebb ugyanannyira jók). Több más színházbajárótól is hallottam ugyanezeket a felvetéseket az előadással szemben, de nem értek egyet, számomra hibátlanul működött a produkció. Én konkrétan azt tervezem, hogy még egyszer megnézem. Hát lehet egy ilyet kihagyni:

Na, ugye. Terveztem egyébként írni róla, hogy miért jó szerintem ez az előadás, és remélem, sikerül majd összehoznom.

Visszatérve az eredeti témához, hogy mennyire nagyon jó manapság a pesti színház, hadd osszak meg itt egy bekezdést, amit korábban a 2018. év Top 10 színházi előadásához írtam a kulter.hu-ra, de a végleges szövegből kimaradt:

“Kérdezzünk körbe nyugat-európai nagyvárosokban élő barátaink között, hol mondható el az, hogy egy hónap tetszőleges napján minimum három hibátlan színházi előadásból választhat, de inkább többől. Mert ez Budapesten jelenleg igaz. Ma, amikor ezt írom, január 9-én a következő előadások lesznek este: Nóra – karácsony Helmeréknél a Katonában, IV. Henrik I-II. az Örkényben, a Bádogdob a Katona Kamrájában, a 10 a Radnótiban, vagy a kicsit más jellegűeket kedvelőknek a Maladype III. Richárdja, a Sóvirág, de ma este lesz Az Őrült Nők Ketrece, a My Fair Lady és A Pál utcai fiúk – és nyilván nem teljes a felsorolás. Ja, ma este lesz A fajok eredete 150. előadása a Szkénében. Ez így egyben bárhol máshol a világon elképzelhetetlen csoda lenne. Pesten ezt úgy hívják, hogy egy átlagos szerda. Csak a miheztartás végett.”

De most tényleg, teljesen komolyan mondom, tessenek nyugodtan körbekérdezni, ilyen egészen egyszerűen nincs még Londonban sem, mert ott leginkább a közönségdarabok futnak, a West Enden főleg.

És persze rendkívüli módon irigylem Schultz Antalt: 13 hónap alatt 100 színdarab egészen remek eredmény. Nekem még nem volt olyan évadom, amiben 80 fölé tudtam volna vinni a számot, de már a 60-nak is örülni szoktam. Viszont volt olyan időszakom már volt, amikor egyszer 9 nap alatt 8-at láttam, egy másik alkalommal pedig 8 nap alatt 7-et (mindkettőben volt egy-egy dupla nap, tehát két előadás). Civilként ez azért nem rossz. De ismerek egy kritikust, aki egyszer egy 30 napos hónap minden estéjén színházban volt – és biztos vagyok benne, hogy ezzel nincs egyedül.

Mindig is irigyeltem a POSZT-válogatókat – nem a kiválasztás joga miatt, hanem azért, mert egy teljes évadot nézhetnek végig, ráadásul a vidékieket is, ami nekem szinte csak a vendégjátékok alkalmával adatik meg.

Az is kiolvasható egyébként a cikkből, hogy az addikciónak még a kezdeti szakaszában jár, és valójában még teljesen normálisan áll a témához. Ismerek olyanokat (hmmm…), akiknél később fellépnek olyan tünetek, amit mondjuk helyfetisizmusnak nevezhetnénk – vagyis szeretnének minél jobb helyről, minél közelebbről nézni az előadásokat; aztán ugyanazt az előadást más szögből, másik helyről megnézni; ide kapcsolódik még a türelmetlenség, hogy minél előbb akarja látni, és már akkor megveszi a jegyet, amikor még el sem kezdődtek a próbák, de a kedvenc rendezőt, színészt, társulatot (és ezekből nem kevés van!) látni kell. És aztán van a már-már patologikusnak nevezhető függőség vagy rajongás, ami ilyesmiben manifesztálódik. Szóval, csak óvatosan!

A Züfec a Szkénében

Züfec

tisztelet a kivételnek egy részben
M. Bulgakov Színházi regény c. művét ugródeszkának használva

Most őszintén, a fenti alcímet olvasva, mégis, milyen előadás lehet ez? Normális? Hát nagyon nem!

Egyébként tényleg Bulgakov Színházi regény című műve alapján készítette el a k2 Színház ezt a produkciót még 2014-ben (jelölték is őket kritikusdíjra), amit kisebb szünet után játszanak újra, és még van jegy most szerdára (április 10.) a Szkénében. Meg kell nézni!

Züfec a Szkénében
Teljesen őrültek. De van benne rendszer! (Csak vicceltem, valójában nincs. Már úgy értem, nem úgy. Moszkvában vagyunk!)

Puskás Panni például ezt írta róla annak idején:

Nem könnyű úgy írni a k2 Színház előadásáról, hogy ne spoilerezzem szét az egészet, ami azért van, mert a Züfec dramaturgiája egy agysorvasztó poénhálóra épül, s ebből bontja ki az (anti)ars poeticáját. Benkó Bence és Fábián Péter rendezése eközben erősen reflektál mindenre, ami színház, alkotói és befogadói oldalról egyaránt, kihasználva a reprezentáció játéklehetőségeit.

Ez teljesen stimmel. Meg ez is:

A Züfec bátor, szókimondó, szürreális, őrült és őszinte kritikát vág a magyar közélet képébe.

Ez Herczog Noémi volt a Magyar Narancsban.

Egyáltalán, a k2 Színházat általában meg kell nézni (meg konkrétan is).

Szóval, menjetek el, nézzétek meg a Züfecet, jó lesz! Jegyek itt.

Akinek még kételye lenne, hogy esetleg egy mégis egy túl szokványos előadás lesz ez, azokat az alkotók saját ajánlójával cáfolnám:

Figyelmeztetjük nézőinket, hogy semmi közünk a színre kerülő előadáshoz; rendkívül furcsa, szomorú körülmények közt jutottunk a kézirat birtokába. Szergej Leontyevics Makszudov tavaly tavasszal lett öngyilkos Kijevben, és mi ugyanazon a napon vaskos paksamétát és levelet kaptunk. A paksaméta a már fent említett kéziratot tartalmazta. A levelet megdöbbenéssel olvastuk. Szergej Leontyevics azt írta benne, hogy midőn eldobja magától az életet, kéziratát nekünk ajándékozza, azzal a kéréssel, hogy javítsuk át, írjuk alája a nevünket és vigyük színre. Különös, ámde végső akarat! Így hát elfogadtuk az ajándékot. Már most közölnünk kell nézőinkkel, hogy az öngyilkosnak soha életében semmi köze sem volt színházhoz, dramaturgiához. Jól ismerjük Moszkva színházi életét és ennél fogva kezeskedünk érte, hogy sem olyan színházak, sem olyan személyek, amilyenek a megboldogult írásában szerepelnek, nincsenek és soha nem is voltak.

II. Edward és A félelem megeszi a lelket az Átriumban decemberben

II. Edward

December 1. (szombat) szép nap lesz a színházat szeretők számára: Alföldi Róbert rendezésében újra látható a II. Edward az Átriumban, és még vannak rá jegyek! Ajánlásnak talán elég is ennyi, de ha még hozzáteszem, hogy Fekete Ernő a címszereplő, a szeretőjét pedig Patkós Márton játssza, akkor már tényleg nem maradhat kétség: ezt látni kell!

Szintén az Átriumban lesz decemberben kétszer is A félelem megeszi a lelket. A tavalyi év egyértelműen egyik legjobb előadása volt, Hernádi Judit meg is kapta érte a Legjobb női főszereplő díját a kritikusoktól, megérdemelten. Itt is ki kell emelni a szerető alakítását: Bányai Kelemen Barna teljesítménye lenyűgöző.

Tehát látható lesz december 26-án délután 3-kor és este fél 8-kor is. Egy tippet ha elfogadtok: érdemes színpadi jegyet venni. Menjetek oda időben, hogy ajtónyitáskor elöl legyetek, a színpadi helyeket ugyanis érkezési sorrendben lehet elfoglalni – és ott üljetek a jobb oldalra.

Heti ajánló november 4-ig

Varsói melódia

Kedden (október 30.) a Radnótiba kell menni, mert maradt még néhány jegy az Üvegfigurákra. Barabás András új (remek!) fordításában szólal meg a klasszikus darab, négy kiváló színész előadásában.

Szerdán (október 31.) irány a Vígszínház, ahol egy nagyon jó Hamletet lehet látni, Eszenyi Enikő rendezésében, a címszerepben ifj. Vidnyánszky Attilával. Nagyon friss, nagyon mai, nagyon mozgalmas – jegyek itt.

Szintén szerdai lehetőség az Örkényben a Secondhand (szovjetűdök), ami ugyanúgy kiváló előadás, de itt már csak az erkélyre van hely. De később mindenképpen érdemes lesz megnézni, nem kihagyandó produkció.

Varsói melódia

Csütörtökön (november 1.) a Jókai utcába lesz érdemes menni, a Hatszín Teátrumba, ahol az Orlai Produkció Varsói melódiája megy.

A péntek (november 2.) többesélyes, de leginkább megint a Hatszín Teátrum legyen a célpont, ott játsszák ugyanis aznap este a Second Life avagy Kétéletem című egészen különleges előadást – szintén Orlai Produkció. Ha van darab, ami bárkinek jó szívvel ajánlható, akkor ez az.

Ha erre már elfogytak a jegyek, vagy másodszorra már nem akarja valaki megnézni (pedig érdemes lenne!), akkor válassza a Párnaembert az Ódry Színpadon vendégeskedő Radnótival. Felkavaró, súlyos előadás – én már kétszer láttam, de meg fogom nézni harmadszor is, pedig nem kicsit fáj.

Elvileg csak olyanokat ajánlok, amiket láttam (vagy van már rá jegyem), de biztos vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni, ha végre egyszer majd eljutok a Nagy füzetre a Szkénébe (egyszer már volt jegyem, csak nem tudtam elmenni). Ez is pénteken lesz – szerintem utólag sem fogom megbánni az ajánlást.

Szombaton (november 3-án) az a jó hír, hogy délutáni előadást is lehet ajánlani, kettőt is mindjárt: a Három esős napot a Belvárosiban (este is megy) és a Holt lelkeket a Katona Sufnijában (döbbenet, hogy van rá jegy).

Szombat estére javaslatom a Tótékat az Örkényben – a történetet mindenki ismeri, de ebben a változatban is nagyon érdemes megnézni.

Vasárnap (november 4-én) is lehet délután menni színházba: a Szkénében az EztRádot adják, szórakoztató, könnyen befogadható, mégis értelmes és tartalmas előadás.

A vasárnap este szintén többesélyes: a fajsúlyosabb előadásokat kedvelők nézzék meg a Nóra folytatását Nóra II. címmel a Belvárosiban (Kováts Adél a címszerepben!) vagy az Örkényben a Macskajátékot (sírni fognak, előre szólok). Ha kicsit könnyedebbre akarják venni, akkor Varsói melódia a Hatszínben vagy a korábban már délutánra is ajánlott EztRád a Szkénében a jó választás.

Akit Biffnek hívtak – Ódry, november 19.

Akit Biffnek hívtak

Komolyan tartottam tőle, hogy nem tűzik többet műsorra, pedig csak néhányszor ment tavasszal az Ódryn. De most lesz, bár a jelek szerint csak egyszer, de jegyek még vannak.

Tulajdonképpen vendégjáték ez, vagy inkább koprodukció, mert a rendező Gaál Dániel a Színművészetire jár (rendező szakra), de Hunyadi Máté kivételével (aki idén végez szintén itt, Pesten, színészként) a többi szereplő mind Kaposváron végzett tavaly: Herczeg Péter, Nagy Márk és Dér Mária.

De valahogy nagyon egymásra találtak.

Röviden arról van szó, hogy miután a Jóisten belátta, hogy nem igazán mennek a dolgok itt a Földön a jó irányban, elküldi egyik arkangyalát, hogy támassza fel Biffet. Igen, Akit Biffnek hívtak – tudjátok, Jézus gyerekkori jó barátját. Nem ismerős? Na, pont ezért kellett feltámasztani, mert senki sem hallott róla. Most viszont feltámad (ez szokásos dolog ebben a kontextusban), hogy elmondhassa az ő evangéliumát, mert ő végigkísérte Jézus első harminc évét, amiről eddig kevesebbet hallottunk.

Erősen fizikai színház ez, érdemi díszletek nélkül, kizárólag az öt színész testi képességeire és művészi erejére alapozva. Hosszú az út minden értelemben, amit itt bejárunk, de mennyire szórakoztató! Tényleg ez a jó szó, mert ugyan komoly (is) a téma, de egyszerre profán, helyenként blaszfémikus, sokszor kifejezetten humoros, de végig szórakoztató.

Én ott fogok állni azon a szűk folyosón hétfőn este fél 11-kor a beengedésre várva – aki még eljön, biztosan nem fogja megbánni, mert ha egyszer már megcsinálta a csodát ez a csapat tavasszal, amikor először láttam, akkor most is meg fogják tudni ismételni.

Igen, hülye időpontban játsszák, de ez van, örüljünk, hogy egyáltalán játsszák. És emlékezzünk, hogy a Sirályt is pont ekkor kezdték tavalyelőtt, és az is mekkora előadás volt.

Én nagyon várom.

Jegyek még vannak, de szerintem igyekezzetek: https://szfe.jegy.hu/program/akit-biffnek-hivtak-89634/487520

Szeptember-októberi jegyek

Ahogy tetszik

Azért is jó a nyár, mert ilyenkor lehet a legkönnyebben színházjegyet kapni. Talán a nyaralások miatt, vagy talán még nem akarnak vagy mernek tervezni az emberek őszre, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most is még egy csomó remek előadásra vannak teljesen jó jegyek, pedig már mindegyik színházban hetek óta elkezdték árulni a szeptember-októberi előadásokra. Ezért most ez is egy tömbösített ajánló lesz, mint a nyár eleji, de ez most ráadásul több részben.

Kezdjük azokkal, amikre már csak kevesebb jegy kapható, nehogy azok is túl hamar elfogyjanak.

Vecsei H. Miklós: Mondjad, Atikám!

A Vígben lassan egy éve nem lehet jegyet kapni Vecsei H. Miklós József Attila-estjére. Hatalmas közönségsiker a Mondjad, Atikám!, a Házi színpadról át is tették a Pesti Színházba, és rengetegszer tűzik műsorra, mégis azonnal elkapkodják a jegyeket. Most azonban még van: augusztus 25. szombatra már csak eléggé hátra, ugyanígy 26-a vasárnapra is, de október 15. hétfőre még teljesen jó jegyek vannak, és október 30. keddre szintén.

Ahogy tetszik - Katona József Színház, rendező: Kovács D. Dániel
Ahogy tetszik – Katona József Színház, rendező: Kovács D. Dániel

Az is meglepő, hogy hetekkel a jegyeladás kezdete után akad még jegy az Ahogy tetszik néhány előadására a Katonában – ez is csak nyáron történhet meg. Aki meg akarja nézni ezt az egészen fantasztikus és eredeti előadást, most ne mulassza el az alkalmat, mert ki tudja, mikor lesz újra jegy rá, különösen annak fényében, hogy ettől a szezontól a támogatók is két lépcsőben vehetnek jegyet.

Tehát van még jegy szeptember 7. péntekre, szeptember 8. szombatra, szeptember 17. hétfőre, október 6. szombatra és október 11. csütörtökre – mindenképpen nézzétek meg, bárkinek nyugodtan ajánlható, kiemelkedő produkció.

Ádám almái
Ádám almái – Radnóti Színház, rendező: Szikszai Rémusz

Az Ádám almáira más miatt van még jegy: a Radnóti kényszerű átalakítása miatt több darabját is vendéghelyszínen játssza, és a Pesti Magyar Színház (ahol az Ádám almái átmenetei otthona lesz) nézőtere sokkal nagyobb, mint a Radnóti. Nem is kezdek hosszasabb ajánlásba ennek az előadásnak a kapcsán, mert ezt is egyszerűen látni kell. Akár október 2-án, kedden, vagy inkább talán október 22-én hétfőn, mert akkor még jobb jegyek kaphatók.