A Züfec a Szkénében

Züfec

tisztelet a kivételnek egy részben
M. Bulgakov Színházi regény c. művét ugródeszkának használva

Most őszintén, a fenti alcímet olvasva, mégis, milyen előadás lehet ez? Normális? Hát nagyon nem!

Egyébként tényleg Bulgakov Színházi regény című műve alapján készítette el a k2 Színház ezt a produkciót még 2014-ben (jelölték is őket kritikusdíjra), amit kisebb szünet után játszanak újra, és még van jegy most szerdára (április 10.) a Szkénében. Meg kell nézni!

Züfec a Szkénében
Teljesen őrültek. De van benne rendszer! (Csak vicceltem, valójában nincs. Már úgy értem, nem úgy. Moszkvában vagyunk!)

Puskás Panni például ezt írta róla annak idején:

Nem könnyű úgy írni a k2 Színház előadásáról, hogy ne spoilerezzem szét az egészet, ami azért van, mert a Züfec dramaturgiája egy agysorvasztó poénhálóra épül, s ebből bontja ki az (anti)ars poeticáját. Benkó Bence és Fábián Péter rendezése eközben erősen reflektál mindenre, ami színház, alkotói és befogadói oldalról egyaránt, kihasználva a reprezentáció játéklehetőségeit.

Ez teljesen stimmel. Meg ez is:

A Züfec bátor, szókimondó, szürreális, őrült és őszinte kritikát vág a magyar közélet képébe.

Ez Herczog Noémi volt a Magyar Narancsban.

Egyáltalán, a k2 Színházat általában meg kell nézni (meg konkrétan is).

Szóval, menjetek el, nézzétek meg a Züfecet, jó lesz! Jegyek itt.

Akinek még kételye lenne, hogy esetleg egy mégis egy túl szokványos előadás lesz ez, azokat az alkotók saját ajánlójával cáfolnám:

Figyelmeztetjük nézőinket, hogy semmi közünk a színre kerülő előadáshoz; rendkívül furcsa, szomorú körülmények közt jutottunk a kézirat birtokába. Szergej Leontyevics Makszudov tavaly tavasszal lett öngyilkos Kijevben, és mi ugyanazon a napon vaskos paksamétát és levelet kaptunk. A paksaméta a már fent említett kéziratot tartalmazta. A levelet megdöbbenéssel olvastuk. Szergej Leontyevics azt írta benne, hogy midőn eldobja magától az életet, kéziratát nekünk ajándékozza, azzal a kéréssel, hogy javítsuk át, írjuk alája a nevünket és vigyük színre. Különös, ámde végső akarat! Így hát elfogadtuk az ajándékot. Már most közölnünk kell nézőinkkel, hogy az öngyilkosnak soha életében semmi köze sem volt színházhoz, dramaturgiához. Jól ismerjük Moszkva színházi életét és ennél fogva kezeskedünk érte, hogy sem olyan színházak, sem olyan személyek, amilyenek a megboldogult írásában szerepelnek, nincsenek és soha nem is voltak.

II. Edward és A félelem megeszi a lelket az Átriumban decemberben

II. Edward

December 1. (szombat) szép nap lesz a színházat szeretők számára: Alföldi Róbert rendezésében újra látható a II. Edward az Átriumban, és még vannak rá jegyek! Ajánlásnak talán elég is ennyi, de ha még hozzáteszem, hogy Fekete Ernő a címszereplő, a szeretőjét pedig Patkós Márton játssza, akkor már tényleg nem maradhat kétség: ezt látni kell!

Szintén az Átriumban lesz decemberben kétszer is A félelem megeszi a lelket. A tavalyi év egyértelműen egyik legjobb előadása volt, Hernádi Judit meg is kapta érte a Legjobb női főszereplő díját a kritikusoktól, megérdemelten. Itt is ki kell emelni a szerető alakítását: Bányai Kelemen Barna teljesítménye lenyűgöző.

Tehát látható lesz december 26-án délután 3-kor és este fél 8-kor is. Egy tippet ha elfogadtok: érdemes színpadi jegyet venni. Menjetek oda időben, hogy ajtónyitáskor elöl legyetek, a színpadi helyeket ugyanis érkezési sorrendben lehet elfoglalni – és ott üljetek a jobb oldalra.

Heti ajánló november 4-ig

Varsói melódia

Kedden (október 30.) a Radnótiba kell menni, mert maradt még néhány jegy az Üvegfigurákra. Barabás András új (remek!) fordításában szólal meg a klasszikus darab, négy kiváló színész előadásában.

Szerdán (október 31.) irány a Vígszínház, ahol egy nagyon jó Hamletet lehet látni, Eszenyi Enikő rendezésében, a címszerepben ifj. Vidnyánszky Attilával. Nagyon friss, nagyon mai, nagyon mozgalmas – jegyek itt.

Szintén szerdai lehetőség az Örkényben a Secondhand (szovjetűdök), ami ugyanúgy kiváló előadás, de itt már csak az erkélyre van hely. De később mindenképpen érdemes lesz megnézni, nem kihagyandó produkció.

Varsói melódia

Csütörtökön (november 1.) a Jókai utcába lesz érdemes menni, a Hatszín Teátrumba, ahol az Orlai Produkció Varsói melódiája megy.

A péntek (november 2.) többesélyes, de leginkább megint a Hatszín Teátrum legyen a célpont, ott játsszák ugyanis aznap este a Second Life avagy Kétéletem című egészen különleges előadást – szintén Orlai Produkció. Ha van darab, ami bárkinek jó szívvel ajánlható, akkor ez az.

Ha erre már elfogytak a jegyek, vagy másodszorra már nem akarja valaki megnézni (pedig érdemes lenne!), akkor válassza a Párnaembert az Ódry Színpadon vendégeskedő Radnótival. Felkavaró, súlyos előadás – én már kétszer láttam, de meg fogom nézni harmadszor is, pedig nem kicsit fáj.

Elvileg csak olyanokat ajánlok, amiket láttam (vagy van már rá jegyem), de biztos vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni, ha végre egyszer majd eljutok a Nagy füzetre a Szkénébe (egyszer már volt jegyem, csak nem tudtam elmenni). Ez is pénteken lesz – szerintem utólag sem fogom megbánni az ajánlást.

Szombaton (november 3-án) az a jó hír, hogy délutáni előadást is lehet ajánlani, kettőt is mindjárt: a Három esős napot a Belvárosiban (este is megy) és a Holt lelkeket a Katona Sufnijában (döbbenet, hogy van rá jegy).

Szombat estére javaslatom a Tótékat az Örkényben – a történetet mindenki ismeri, de ebben a változatban is nagyon érdemes megnézni.

Vasárnap (november 4-én) is lehet délután menni színházba: a Szkénében az EztRádot adják, szórakoztató, könnyen befogadható, mégis értelmes és tartalmas előadás.

A vasárnap este szintén többesélyes: a fajsúlyosabb előadásokat kedvelők nézzék meg a Nóra folytatását Nóra II. címmel a Belvárosiban (Kováts Adél a címszerepben!) vagy az Örkényben a Macskajátékot (sírni fognak, előre szólok). Ha kicsit könnyedebbre akarják venni, akkor Varsói melódia a Hatszínben vagy a korábban már délutánra is ajánlott EztRád a Szkénében a jó választás.

Akit Biffnek hívtak – Ódry, november 19.

Akit Biffnek hívtak

Komolyan tartottam tőle, hogy nem tűzik többet műsorra, pedig csak néhányszor ment tavasszal az Ódryn. De most lesz, bár a jelek szerint csak egyszer, de jegyek még vannak.

Tulajdonképpen vendégjáték ez, vagy inkább koprodukció, mert a rendező Gaál Dániel a Színművészetire jár (rendező szakra), de Hunyadi Máté kivételével (aki idén végez szintén itt, Pesten, színészként) a többi szereplő mind Kaposváron végzett tavaly: Herczeg Péter, Nagy Márk és Dér Mária.

De valahogy nagyon egymásra találtak.

Röviden arról van szó, hogy miután a Jóisten belátta, hogy nem igazán mennek a dolgok itt a Földön a jó irányban, elküldi egyik arkangyalát, hogy támassza fel Biffet. Igen, Akit Biffnek hívtak – tudjátok, Jézus gyerekkori jó barátját. Nem ismerős? Na, pont ezért kellett feltámasztani, mert senki sem hallott róla. Most viszont feltámad (ez szokásos dolog ebben a kontextusban), hogy elmondhassa az ő evangéliumát, mert ő végigkísérte Jézus első harminc évét, amiről eddig kevesebbet hallottunk.

Erősen fizikai színház ez, érdemi díszletek nélkül, kizárólag az öt színész testi képességeire és művészi erejére alapozva. Hosszú az út minden értelemben, amit itt bejárunk, de mennyire szórakoztató! Tényleg ez a jó szó, mert ugyan komoly (is) a téma, de egyszerre profán, helyenként blaszfémikus, sokszor kifejezetten humoros, de végig szórakoztató.

Én ott fogok állni azon a szűk folyosón hétfőn este fél 11-kor a beengedésre várva – aki még eljön, biztosan nem fogja megbánni, mert ha egyszer már megcsinálta a csodát ez a csapat tavasszal, amikor először láttam, akkor most is meg fogják tudni ismételni.

Igen, hülye időpontban játsszák, de ez van, örüljünk, hogy egyáltalán játsszák. És emlékezzünk, hogy a Sirályt is pont ekkor kezdték tavalyelőtt, és az is mekkora előadás volt.

Én nagyon várom.

Jegyek még vannak, de szerintem igyekezzetek: https://szfe.jegy.hu/program/akit-biffnek-hivtak-89634/487520

Szeptember-októberi jegyek

Ahogy tetszik

Azért is jó a nyár, mert ilyenkor lehet a legkönnyebben színházjegyet kapni. Talán a nyaralások miatt, vagy talán még nem akarnak vagy mernek tervezni az emberek őszre, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most is még egy csomó remek előadásra vannak teljesen jó jegyek, pedig már mindegyik színházban hetek óta elkezdték árulni a szeptember-októberi előadásokra. Ezért most ez is egy tömbösített ajánló lesz, mint a nyár eleji, de ez most ráadásul több részben.

Kezdjük azokkal, amikre már csak kevesebb jegy kapható, nehogy azok is túl hamar elfogyjanak.

Vecsei H. Miklós: Mondjad, Atikám!

A Vígben lassan egy éve nem lehet jegyet kapni Vecsei H. Miklós József Attila-estjére. Hatalmas közönségsiker a Mondjad, Atikám!, a Házi színpadról át is tették a Pesti Színházba, és rengetegszer tűzik műsorra, mégis azonnal elkapkodják a jegyeket. Most azonban még van: augusztus 25. szombatra már csak eléggé hátra, ugyanígy 26-a vasárnapra is, de október 15. hétfőre még teljesen jó jegyek vannak, és október 30. keddre szintén.

Ahogy tetszik - Katona József Színház, rendező: Kovács D. Dániel
Ahogy tetszik – Katona József Színház, rendező: Kovács D. Dániel

Az is meglepő, hogy hetekkel a jegyeladás kezdete után akad még jegy az Ahogy tetszik néhány előadására a Katonában – ez is csak nyáron történhet meg. Aki meg akarja nézni ezt az egészen fantasztikus és eredeti előadást, most ne mulassza el az alkalmat, mert ki tudja, mikor lesz újra jegy rá, különösen annak fényében, hogy ettől a szezontól a támogatók is két lépcsőben vehetnek jegyet.

Tehát van még jegy szeptember 7. péntekre, szeptember 8. szombatra, szeptember 17. hétfőre, október 6. szombatra és október 11. csütörtökre – mindenképpen nézzétek meg, bárkinek nyugodtan ajánlható, kiemelkedő produkció.

Ádám almái
Ádám almái – Radnóti Színház, rendező: Szikszai Rémusz

Az Ádám almáira más miatt van még jegy: a Radnóti kényszerű átalakítása miatt több darabját is vendéghelyszínen játssza, és a Pesti Magyar Színház (ahol az Ádám almái átmenetei otthona lesz) nézőtere sokkal nagyobb, mint a Radnóti. Nem is kezdek hosszasabb ajánlásba ennek az előadásnak a kapcsán, mert ezt is egyszerűen látni kell. Akár október 2-án, kedden, vagy inkább talán október 22-én hétfőn, mert akkor még jobb jegyek kaphatók.

Gyévuska – Pintér Béla és Társulata a Trafóban

Gyévuska - Pintér Béla és Társulata

Ez bizony nem az az előadás, amit válogatás nélkül bárkinek jó szívvel lehet ajánlani. Mivel tudnék mégis kedvet csinálni hozzá? Mert nagyon jó. Az talán annyira nem elég ütős érv, hogy elmegyek másodszor is, pedig tényleg keveset nézek többször, mert inkább az újakat próbálom, azokkal is folyton le vagyok maradva.

De bármennyire is furcsán hangzik, a Gyévuska rendkívül szórakoztató előadás. Jó, persze, elvont nagyon, de közben az ember rendesen kapkodja a fejét (a nem túl gyors tempó ellenére is), hogy mi miért van úgy, szóval unatkozni nem fogsz. Kevesebb benne a poén, mint Pintér Bélánál megszoktuk, de zene van – leginkább korabeli (II. világháború), például a címadó Karády Katalin dal, a Gyévuska.

Más oldalról megközelítve: sportértéke is van a dolognak. Egyrészt megnézel egy Pintér Béla előadást, ami már önmagában is komoly fegyvertény, mert a jegyek általában még a meghirdetés előtt elkelnek (nem vicc) – a Trafónak elég nagy a befogadóképessége, ezért van ott néha esély; ráadásul most nyár van, ilyenkor a legkönnyebb színházjegyet venni. Azt is elmondhatod magadról utána, hogy az egyik legnehezebben befogadhatónak tartott művével birkóztál meg (csak 80 perc!).

A viccet félretéve:  felemelő, torokszorító, varázslatos előadás, nagyon speciális atmoszférával – kéretik nyitott szívvel és aggyal beülni. Jó lesz, csak hagyni kell hatni.

Csáki Judit ezt írta róla a Magyar Narancsban:

A jelenetek önmagukban is hatásosan vegyítik a megrendítő és komikus tartományt, a katonák sanyarú sorsa és a nemzet sanyarú sorsa eredményesen kopírozódik egymásra, a magánéleti betétek aláhúzzák, amit alá kell nekik húzni, a töredezettséget bízvást lehet mozaikos szerkesztésnek becézni, a ritmus egyenetlenségét pedig ellensúlyozza, hogy a lassúbb tartományban van mit nézni.

Jegyek vannak még szeptember 17-re és 18-ra – addig kell venni, amíg el nem fogynak.

Szezonkezdet

Mi és ők

Igen, már lehet a következő színházi szezon kezdetére jegyeket kapni, bár igaz, hogy néhol még a futó évad sem zárult le.

Ez most egy tömbösített ajánló lesz, de a szabályok ugyanazok, mint mindig: csak olyan előadást ajánlok, amire kapható jegy (a poszt megjelenésekor), és amit vagy láttam, vagy tervezem megnézni (általában már van is rá jegyem, mint ezekben az esetekben is).

Tehát akkor a 2018/19-es színházi szezon jegyvásárlását megnyitom:

Kezdjük az évet a Nóra II-vel a Belvárosiban (játsszák júliusban Szentendrén is): az augusztus 31-i pesti bemutatóra már csak hátulra vannak jegyek, de vasárnapra (szeptember 2.) még van pár előrébb is.  Ha Kováts Adél elvállalta benne a címszerepet, már nem lehet rossz!

Hagyományosan szeptember első hetében rendezik a Vidéki Színházak Fesztiválját – a Thália felújítása miatt az idén a Pesti Magyar Színház épületében.  Reményeim szerint jó lesz a debreceni Három nővér, a zalaegerszegi Caligula helytartója és a miskolci „Ahogytetszik”. Ha valaki kíváncsi a POSZT-ra is beválogatott kecskeméti Csárdáskirálynőre, arra már csak nagyon hátra van jegy.

Szeptember második hetében ér be Pestre a Varsói melódia (előtte júliusban a Kultkikötőben és a Ferenczy Múzeum udvarán látható) – Kocsis Gergely rendezi, nekem ennyi elég ajánlásként. A pénteki bemutatóra már nincs jegy, de szeptember 15-re (szombat) még van néhány darab a Hatszín Teátrumban.

Szeptember végén pedig Mi és ők – hát ezen se fogunk sokat nevetni, de mivel Fehér Balázs Benő rendezi, kötelező darabnak ígérkezik. Nyáron körbejárja a produkció az országot, szeptemberben pedig megérkezik a Jurányiba. A szeptember 26-i bemutatóra már nincs jegy, de utána 27-re (csütörtök) igen.

Billy Elliot az Erkelben

Billy Elliot

Igen, a Billy Elliot. El sem akarom hinni, hogy egy musicalt ajánlok. Bevallottan távol áll tőlem a műfaj – a Hairt szeretem egyedül, de valójában abból is csak a filmet imádtam, jó színpadi változatot nem láttam belőle, egészen addig, amíg Mohácsi János (aki meg a filmet utálta) meg nem rendezte a Belvárosiban az Orlai Produkciónak köszönhetően. Na, ez a változat meg a szélesebb közönség tetszését nem nyerte el, én hiába rajongtam érte mindkét szereposztásban.

De most itt van a Billy Elliot az Erkelben. Őszintén szólva nem néztem volna meg, ha nem barátaink fia nyeri el a címszerepet az egyik szereposztásban – ez egyben az elfogultság beismerése is, és pont ezért az ő produkciójáról nem is szólok.

Már akkor megvettük a jegyet, amikor még nem történt meg az ismert. egészen gyalázatos, a legrosszabb történelmi párhuzamokat felidéző támadás – erre most inkább nem is vesztegetnék több szót: szégyelljék magukat azok a becstelen emberek, akik ebben szerepet vállaltak.

Billy Elliot

Akkor végre az előadásról: én is meglepődtem, de ez egy jó szívvel ajánlható produkció. Élvezetes, szórakoztató, teljesen rendben van az egész – jó a zene, profik a táncosok, nincs benne üresjárat sehol. Persze mindez a műfaji korlátokon belül értendő – amikor egy konfliktust jobban ki lehetne dolgozni vagy egy szereplő motivációt mélyebben megérteni, akkor ezek helyett elkezdenek énekelni. Kérem, ebben a zsánerben ezt így szokás, és ezt most tényleg nem iróniának szánom.

Őszintén mondom, rám hatott az előadás, és szerintem ha hagyja magát vinni az ember a koncepció által, akkor jól fog szórakozni.

Ami még egy ajánlóból nem maradhat ki: 14-es karikával tüntetik fel a színlapon, ami szerintem fölösleges biztonsági játék: nyolcéves lányom teljesen élvezte és a szükséges mértékben értette is. Jó, a „remélem, nem izgult rám a tanárnő” sornál megkérdezte, hogy ez mit jelent, és a sztrájktörés fogalma sem volt meg neki, de az világos volt számára, hogy apu egyik kedvenc színésze itt most nagyon vívódik magával, és súlyos áldozatot hoz a fia érdekében.

Ezzel meg is érkeztünk az ajánló másik fontos részéhez: nekem szerencsém volt, hogy péntek délelőtt pont Csákányi Eszter volt a nagymama és Stohl András játszotta az apa szerepét – szerintem érdemes olyan időpontra venni jegyet, amikor őket láthatjuk: a műsorban a kiválasztott előadásra kattintva (nem a jegyvásárlásra) kiderül például, hogy jövő péntekig (június 28-ig) ők lesznek.

És még egy nem elhanyagolható szempont: 50%-os kedvezménnyel kaphatók a jegyek minden előadásra; például hétköznap délelőtt még a legdrágább jegy is csak 1800 Ft, ami a mai színházi jegyárak mellett hihetetlenül olcsó.

Nyugodtan vigye el bárki a gyerekét – ez a Billy Elliot biztosan nem lesz a kárára. Valójában pont annak az ellenkezője miatt érhetné kritika ezt az előadást, mint amiért támadták: az eredetiben sem túl hangsúlyos, de meglévő meleg-vonalat itt ugyanis teljesen kivették. De ennek elemzése már nem egy ajánló feladata.

Tehát szereposztások, időpontok és jegyek itt – gyorsan kell venni, mert az ismert okok miatt felpörgött a jegyeladás.

A Máglya a Vígben

Máglya

Még vannak jegyek a Máglya márciusi és áprilisi előadásaira – nem szabad kihagyni!

Kopek Janka és Puzsa Patrícia játsszák az összes szerepet, és hatalmas élmény.

Dragomán György regényéből készült az előadás, mindenki számára nyugodtan ajánlható.

Máglya

Heti ajánló – február 12-18.

Borbély Alexandra

A heti ajánló elvei ugyanazok, mint más posztok esetében: vagy láttam az előadást, és ezért ajánlom, vagy meg fogom nézni. De itt is fontos szűró, hogy kapható legyen jegy az előadásra (legalábbis a megjelenés pillanatában) – csak olyat ajánlok, amire van még hely.

13. kedd: Bányavakság – Szkéné

Bányavakság

Komorabb, mint a trilógia első része, a díjesőt nyerő Bányavirág. De talán még jobb is nála – és ebben is ott van ugyanaz a fanyar humor.

Hétfőre nem találtam már semmit, ezért kedden kettőből választhattok:

13. kedd: Élet.történetek.hu: Pira – Bella (Mozsár Műhely)

Egy-egy monodráma Ullmann Mónikával és Borbély Alexandrával. Igen, Borbély Alexandra egy monodrámában. Nyilván meg kell nézni.

14. szerda: A hullaégető – Belvárosi Színház

A hullaégető

Kopfrkingl úr egyáltalán nem náci. Tényleg nem. Nem is ért egyet velük, nem is veszi őket komolyan. Aztán eltelik egy kis idő. Aztán megint egy kicsi… A végén már nem akarjuk elhinni, hogy ez ugyanaz az ember, mert észre sem vettük az átalakulást, pedig itt ment végbe, a szemünk előtt.

16. péntek: Hűség – k2 Színház – MU Színház

A k2 Színház mindig érdekes, ez az előadás pedig Merle Mesterségem a halál című regénye nyomán készült, szóval szerintem jó lehet.

Hűség

Szombatra is kettőt ajánlok:

17. szombat: Élet.történetek.hu : A mi Józsink – Erzsike – Mozsár Műhely

Lázár Kati

Én Epres Attilát is nagyon szeretem, de az este két monodrámája közül a másikban Lázár Kati a szereplő! Rá kitaláltam egy szabályt: csak kétszer kell megnézni – mindenben és mindenkor.

17. szombatSömmi – k2 Színház, Jurányi-ház

Azt már mondtam, hogy a k2 mennyire friss és érdekes szokott lenni, tehát most csak megerősítenem kell.

Sömmi - k2 Színház

Vasárnapra pedig két ajánlat, három időpontra:

18. vasárnap: Száll a kakukk fészkére – Belvárosi Színház
délután 3-kor és este 7-kor.

Száll a kakukk fészkére

A tavalyi évad egyik legjobb bemutatója volt. Mindenkinek bátran ajánlható, kiemelkedő előadás.

18. vasárnap:  Élet.történetek.hu : A nővérek – Levél Apámhoz! – Mozsár Műhely

Nővérek

„Két nő szereti ugyanazt a férfit. A férfi meg mindkét nőt. Összerakható-e bűn és bűnhődés, árulás, megbocsájtás a feltétlen szeretettel? Három személyes szenvedély, ami a halállal se ér véget. Személyes levél a sose ismert apához, amelyben ott dadog és forrong az a nagy kaland is, amit mi XX. századnak hívunk.”