Billy Elliot az Erkelben

Igen, a Billy Elliot. El sem akarom hinni, hogy egy musicalt ajánlok. Bevallottan távol áll tőlem a műfaj – a Hairt szeretem egyedül, de valójában abból is csak a filmet imádtam, jó színpadi változatot nem láttam belőle, egészen addig, amíg Mohácsi János (aki meg a filmet utálta) meg nem rendezte a Belvárosiban az Orlai Produkciónak köszönhetően. Na, ez a változat meg a szélesebb közönség tetszését nem nyerte el, én hiába rajongtam érte mindkét szereposztásban.

De most itt van a Billy Elliot az Erkelben. Őszintén szólva nem néztem volna meg, ha nem barátaink fia nyeri el a címszerepet az egyik szereposztásban – ez egyben az elfogultság beismerése is, és pont ezért az ő produkciójáról nem is szólok.

Már akkor megvettük a jegyet, amikor még nem történt meg az ismert. egészen gyalázatos, a legrosszabb történelmi párhuzamokat felidéző támadás – erre most inkább nem is vesztegetnék több szót: szégyelljék magukat azok a becstelen emberek, akik ebben szerepet vállaltak.

Billy Elliot

Akkor végre az előadásról: én is meglepődtem, de ez egy jó szívvel ajánlható produkció. Élvezetes, szórakoztató, teljesen rendben van az egész – jó a zene, profik a táncosok, nincs benne üresjárat sehol. Persze mindez a műfaji korlátokon belül értendő – amikor egy konfliktust jobban ki lehetne dolgozni vagy egy szereplő motivációt mélyebben megérteni, akkor ezek helyett elkezdenek énekelni. Kérem, ebben a zsánerben ezt így szokás, és ezt most tényleg nem iróniának szánom.

Őszintén mondom, rám hatott az előadás, és szerintem ha hagyja magát vinni az ember a koncepció által, akkor jól fog szórakozni.

Ami még egy ajánlóból nem maradhat ki: 14-es karikával tüntetik fel a színlapon, ami szerintem fölösleges biztonsági játék: nyolcéves lányom teljesen élvezte és a szükséges mértékben értette is. Jó, a “remélem, nem izgult rám a tanárnő” sornál megkérdezte, hogy ez mit jelent, és a sztrájktörés fogalma sem volt meg neki, de az világos volt számára, hogy apu egyik kedvenc színésze itt most nagyon vívódik magával, és súlyos áldozatot hoz a fia érdekében.

Ezzel meg is érkeztünk az ajánló másik fontos részéhez: nekem szerencsém volt, hogy péntek délelőtt pont Csákányi Eszter volt a nagymama és Stohl András játszotta az apa szerepét – szerintem érdemes olyan időpontra venni jegyet, amikor őket láthatjuk: a műsorban a kiválasztott előadásra kattintva (nem a jegyvásárlásra) kiderül például, hogy jövő péntekig (június 28-ig) ők lesznek.

És még egy nem elhanyagolható szempont: 50%-os kedvezménnyel kaphatók a jegyek minden előadásra; például hétköznap délelőtt még a legdrágább jegy is csak 1800 Ft, ami a mai színházi jegyárak mellett hihetetlenül olcsó.

Nyugodtan vigye el bárki a gyerekét – ez a Billy Elliot biztosan nem lesz a kárára. Valójában pont annak az ellenkezője miatt érhetné kritika ezt az előadást, mint amiért támadták: az eredetiben sem túl hangsúlyos, de meglévő meleg-vonalat itt ugyanis teljesen kivették. De ennek elemzése már nem egy ajánló feladata.

Tehát szereposztások, időpontok és jegyek itt – gyorsan kell venni, mert az ismert okok miatt felpörgött a jegyeladás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..