A tavalyi év egyik top 10-es előadása volt (negyedik helyen!) számomra az Akit Biffnek hívtak az Ódryn, és most a Spirit Színházban találtak helyet neki.
Én már komolyan azt hittem, nem lesz több belőle, az utolsót láttam (akkor persze már másodjára), de most szerencsére újra van lehetőségetek megnézni ezt a nagyon különleges hangulatú, magával ragadó előadást.
Aki még nem látta, most ne hagyja ki, mert ki tudja, mikor lesz újra, ha lesz egyáltalán. Jegyek itt, siessetek!
Hogy miért is? A fent már linkelt top 10-es cikkből annak idején kiszerkesztették ezt a két bekezdést (így se lett rövid az egész), álljon most itt, mintegy újrahasznosításként:
„Amikor hazaértem az előadás után, rögtön jegyet akartam venni a következőre, de már nem volt. Na, innen jött a pánik, mert mi van, ha többet nem is játsszák, hiszen a szereplők egy része a nyáron végzett, nem lesz könnyű az egyeztetés, és az Ódryn úgyis teljesen kiszámíthatatlan az előadások meghirdetése. Hát szinte naponta néztem a honlapjukat szeptembertől, és már majdnem feladtam, amikor végre megjelent az a novemberi időpont.
A legtöbb előadást az ember természetesen csak egyszer nézi meg, tehát fel sem merül az a kérdés, hogy kétszer is tud-e hatni. Ennél szinte teljesen biztos voltam benne, és nem is tévedtem, szerencsére. Két változást véltem felfedezni: Herczeg Péter kevésbé volt aktív Razielként, amikor csak a színpad (milyen színpad? nincs is – szóval a játéktér) szélén olvasgatta kedvenc műsorújságjait (áprilisban még egy Nagy Ervin fotót is felnyálazott a falra), valamint Gaál Dániel sokkal jobb volt most novemberben.”
Azt éreztem közben végig, hogy ezek az emberek a színpadra születtek – gyakorlatilag a semmiből, érdemi díszlet nélkül teremtik meg a világot maguk körül, és visznek magukkal messzire és mélyre.
És különben is, mikor máskor láthatsz sorozatfüggő arkangyalt? Na, ugye, hogy meg kell nézni?