Ez bizony nem az az előadás, amit válogatás nélkül bárkinek jó szívvel lehet ajánlani. Mivel tudnék mégis kedvet csinálni hozzá? Mert nagyon jó. Az talán annyira nem elég ütős érv, hogy elmegyek másodszor is, pedig tényleg keveset nézek többször, mert inkább az újakat próbálom, azokkal is folyton le vagyok maradva.
De bármennyire is furcsán hangzik, a Gyévuska rendkívül szórakoztató előadás. Jó, persze, elvont nagyon, de közben az ember rendesen kapkodja a fejét (a nem túl gyors tempó ellenére is), hogy mi miért van úgy, szóval unatkozni nem fogsz. Kevesebb benne a poén, mint Pintér Bélánál megszoktuk, de zene van – leginkább korabeli (II. világháború), például a címadó Karády Katalin dal, a Gyévuska.
Más oldalról megközelítve: sportértéke is van a dolognak. Egyrészt megnézel egy Pintér Béla előadást, ami már önmagában is komoly fegyvertény, mert a jegyek általában még a meghirdetés előtt elkelnek (nem vicc) – a Trafónak elég nagy a befogadóképessége, ezért van ott néha esély; ráadásul most nyár van, ilyenkor a legkönnyebb színházjegyet venni. Azt is elmondhatod magadról utána, hogy az egyik legnehezebben befogadhatónak tartott művével birkóztál meg (csak 80 perc!).
A viccet félretéve: felemelő, torokszorító, varázslatos előadás, nagyon speciális atmoszférával – kéretik nyitott szívvel és aggyal beülni. Jó lesz, csak hagyni kell hatni.
Csáki Judit ezt írta róla a Magyar Narancsban:
A jelenetek önmagukban is hatásosan vegyítik a megrendítő és komikus tartományt, a katonák sanyarú sorsa és a nemzet sanyarú sorsa eredményesen kopírozódik egymásra, a magánéleti betétek aláhúzzák, amit alá kell nekik húzni, a töredezettséget bízvást lehet mozaikos szerkesztésnek becézni, a ritmus egyenetlenségét pedig ellensúlyozza, hogy a lassúbb tartományban van mit nézni.
Jegyek vannak még szeptember 17-re és 18-ra – addig kell venni, amíg el nem fogynak.
