Tanácsok streamelt színházi előadások megtekintéséhez

A vírushelyzet miatt a színházak is próbálnak alternatív megoldásokat találni, aminek csak örülhetünk nézőként. Viszont mivel új jelenségről van szó, mindkét oldalnak tanulnia kell még egy kicsit ezt a műfajt – tehát nézőként is oda kell olyan dolgokra figyelnünk, amikhez nem vagyunk hozzászokva vagy amikre nem is gondolnánk. Magunknak takarítunk meg kellemetlenséget, ha egy kicsit tájékozódunk.

Az első és legfontosabb tanács: vegyük meg időben a jegyet, lehetőleg napokkal korábban.

Megszoktuk, hogy színházjegyet másfél hónapra előre kell venni, igaz? Online streamelt előadásoknál se legyünk restek időben gondoskodni a jegyről, még akkor se, ha valóban kényelmes, hogy nem kell jóval előre eldönteni egy adott este programját. Ha meg akarunk nézni egy előadást, vegyük meg rá a jegyet, amikor elérhetővé válik, ha megfelelő az időpont – ha másért nem, azért, mert nem lehetünk benne biztosak, hogy mikor adják legközelebb. Streamelt előadásból sokkal kevesebb várható, mint szokásosból, tehát ne abból induljunk ki, hogy úgyis játsszák majd még többször.

A Vígszínház 999. Padlás-előadása november 14-én volt ebből a szempontból a legjobb példa: az utolsó délután és este olyan mennyiségű jegyvásárló érkezett, hogy sokan nem kapták meg a visszaigazoló e-mailt vagy más technikai nehézségük akadt. Nem, ez nem a színház hibája. Nem reális nézői elvárás, hogy előadás előtt egy-két órával egyszerre több száz néző technikai problémáit el tudják hárítani – ehhez abszurd nagy létszámú, kellően kiképzett segítő kellett volna, ami több szempontból sem életszerű.

Képzeljük el, hogy egyik este a Víg 1200 jegytulajdonosa közül csak 800 dönt úgy, hogy 7 előtt öt perccel érkezik meg a színházba. Nem, nem fognak a helyükre érni 7 óra 7 percre, és nem a színház hibájából. Igaz, ilyenkor várhatnak az előadás elkezdésével (a korrektül érkezők bosszúságára!) – ezt a Víg a streammel is megtette, de az nyilván nem volt reális, hogy addig ne induljanak, amíg mindenkinek a technikai gondjait el nem hárították.

De miből adódik ez a probléma? Az egyik fontos tudnivaló, hogy a neten hiába nem korlátozza a színház fizikai befogadóképessége a nézők számát, mégsem számíthatunk korlátlan számú jegyre. Ennek lehetnek egyrészt szerzői jogi okai – az előadások játszási jogát általában adott időre vagy adott előadásszámra veszi meg egy színház, és persze az online stream lehetőségéhez külön engedély kell, amit gyakran az eladható jegyek számához kötnek. Ha későn kattintunk, lehet, hogy már nem lesz jegy.

Ennél fontosabb ok, hogy adott számú eladott jegyhez bizony kalkulálhatóan társul valamilyen százalékban technikai nehézség. Minél több jegyet adnak el, annál több segítséget kérő e-mail fog befutni, és még ha nagyon gyorsan és hatékonyan is dolgoznak, akkor sem fognak tudni korlátlan számú vevőnek segíteni. És könnyen belátható, hogy a nézők számára is ismeretlen rendszerrel sok fennakadás lehet, még akkor is, ha a színház mindent megtett a felkészülés érdekében a maga részéről.

Ez átvezet a második tanácshoz:

Merjünk és tudjunk segítséget kérni, ha technikai gondunk adódik.

Sokan írták a Padlás kapcsán, hogy hiába várták a visszaigazoló e-mailt, az csak nem jött meg. De ha nem jelezzük ezt a problémát időben, csökken az esélyünk a megoldásra. A visszaigazoló e-mailre nem szabad sokáig várni – ha 10 perc után nem érkezett meg, mindenképpen írni kell a megadott címre. (Persze a szokásos figyelmeztetés itt is érvényes: előbb nézzük meg a spam és egyéb mappákban.) Érdemes előre ellenőrizni, hogy milyen címre kell majd adott esetben írnunk, hogy ne veszítsünk értékes perceket ezzel is (már persze ha nem követtük az első tanácsot, és nem napokkal korábban vettük meg a jegyet…)

Szintén a Padlás előadása kapcsán említette néhány kommentelő, hogy nem volt elég stabil a stream – ez azonban egyáltalán nem igaz. Az egész közvetítés során egyetlen egy, pár másodperces kiesés volt, az első felvonás vége felé, és ugyanezt jelezték mások is (de még az is lehet, hogy ez sem a színház hibája volt). Ezért a harmadik tanács:

Ne wifin kapcsolódjunk, hanem legalább a közvetítés időtartamára csatlakoztassunk kábelt, ha egy mód van rá.

A wifi ugyan nagyon praktikus, de megbízhatósága messze áll a 100%-tól. A szokásos netezés közben persze nem vesszük észre, ha néha lecsökken a letöltési sebesség, mert weboldalak nézegetéséhez, facebookozáshoz, egyebekhez jellemzően nem szükséges a meglévő sebesség tizede sem. Az sem gond, ha pár másodpercre egyáltalán nincs kapcsolat, mert esetleg éppen nem csinálunk olyat, amihez letöltés szükséges. Sőt, még Youtube-videók megtekintése közben sem feltétlenül okoz gondot a szakadás, mert itt előre letölt mindig a gépünk egy kicsit az éppen nézett anyagból, tehát megy tovább a videó, hiába nincs éppen kapcsolat.

A stream azonban valós idejű – itt bármilyen kiesés azonnal láthatóvá válik. Mivel a wifivel plusz egy eszköz lesz a rendszerben, eggyel megnő a hibaforrások száma is. Sokkal megbízhatóbb kapcsolatunk lesz, ha beruházunk egy pár méter megfelelő kábelre (kb. 2 ezer forint legfeljebb), és legalább a közvetítés ideje alatt így csatlakozunk.

Ha mégsem tudjuk megoldani a kábeles kapcsolatot, akkor próbáljuk a wifi routerhez minél közelebb elhelyezni a számítógépet, mert nálunk is van a lakásban egy szoba, ahol általában stabil a jel, de néha meg nem – nehogy ezen múljon az előadás élvezete. Sajnos a wifi-jel egyik tulajdonsága, hogy ingadozik, néha megmagyarázhatatlan módon.

Ha pedig mégis leáll a közvetítés, ne várjunk, hanem próbáljuk meg újraindítani mi magunk (a play gomb ilyenkor aktív lehet), vagy akár az oldalt újratölteni. Mindenképpen elveszítünk ugyan pár másodpercet, de minél többet várunk, valószínűleg annál többet. De leginkább:

Mindig figyelmesen olvassuk el és kövessük a technikai tanácsokat, amiket a közvetítés szervezője közzétesz.

Szoktak kitenni tesztvideót is – ha azt nem tudjuk lejátszani fennakadás nélkül, kezdjük meg a hibakeresést, mert akkor a közvetítést sem fogjuk tudni élvezni. De vegyük komolyan a technikai feltételek felsorolását is, nehogy kellemetlen meglepetés érjen előadás közben.

Ami viszont az egészben a legfontosabb: támogassuk a színházakat azzal, hogy nyitottan és támogatóan állunk ezekhez az új kezdeményezésekhez és próbálkozásokhoz. Fogadjuk el, hogy vannak és lesznek hibák, de ne keltsük feleslegesen rossz hírét az ügynek. Vannak elegen, akik a színházakat a jelenlegi formájukban el akarják törölni – ne álljunk be közéjük, még tévedésből se. És vegyük észre, hogy nem minden problémáról tehet a színház – néha bizony a mi készülékünkben van a hiba.

A színházak túlélésének ez lehet az egyik útja – segítsük őket ebben, ne pedig akadályozzuk, mert különben mi leszünk szegényebbek. Természetesen szó sincs arról, hogy a hibákat nem szabad megemlíteni – minden színház csak örül, ha jelzik nekik, min szükséges javítaniuk. De ne az legyen az alapállás, hogy azonnal meg akarunk torolni minden vélt vagy valós hibát vagy hiányosságot.

Jelenleg két helyen lehet különböző módokon (streamelt, rögzített) színházi előadásokat megtekinteni: az e-Színház.hu-n és a SzínházTV-n. Már most is elég sok előadás elérhető, de ha sikeresnek bizonyul a kezdeményezés, nyilván lesz még több. Rajtunk is múlik: vegyünk minél több jegyet, menjünk minél többet “otthoni” színházba.

Isten hozott a klubban!

Ez itt most egy másfajta poszt – nem előadásajánló (jó, azért az is lesz benne), hanem cikkajánló. Most olvastam ezt a posztot, és több szempontból is nagyon jó élmény volt. Egyrészt nyilván mindenki szeret olyasmit olvasni, ami neki kedves témáról szól. Ráadásul itt pont azt fejtegeti a szerző, amit én is írtam már párszor, hogy jelenleg a budapesti színház elképesztően jó. Nem egy, nem két színháznak van két-három jó előadása, hanem legalább öt olyan játszóhely van ma Pesten, ahová gyakorlatilag bármelyik este nyugodtan be lehet ülni, a minőség garantált.

És annyira nem meglepő, hogy az újságíró ugyanazokat a színházakat és alkotókat említi, amiket én is szoktam mindig ajánlani. Az is jelzésértékű, hogy ezekre az előadásokra mennyire nehéz jegyet kapni, mint ő is megtapasztalta – ha valakinek ilyen kézzelfogható bizonyítékra van szüksége, csak próbáljon meg jegyet venni a Radnótiban a 10-re vagy a III. Richárdra, a Katonában a Kaukázusi krétakörre, a Mi osztályunkra vagy az Ahogy tetszikre, bármelyik Pintér Bélára… és akkor még csak tényleg csak pár előadást emeltünk ki.

De muszáj azt is megírnom, amivel nem értek egyet. Ez egyben a programajánló része is a posztnak, bár szabálytalan, mert jegy már nincs rá. Szóval: a Rozsdatemető 2.0 igenis egy remek előadás. Konkrétan jelenleg az egyik legjobb a Katona nagyszínpadán (igen, tudom, Ithaka, Nóra, Berlin, Alexanderplatz, Ascher Tamás Háromszéken, stb., de ezek nem jobbak nála, legfeljebb ugyanannyira jók). Több más színházbajárótól is hallottam ugyanezeket a felvetéseket az előadással szemben, de nem értek egyet, számomra hibátlanul működött a produkció. Én konkrétan azt tervezem, hogy még egyszer megnézem. Hát lehet egy ilyet kihagyni:

Na, ugye. Terveztem egyébként írni róla, hogy miért jó szerintem ez az előadás, és remélem, sikerül majd összehoznom.

Visszatérve az eredeti témához, hogy mennyire nagyon jó manapság a pesti színház, hadd osszak meg itt egy bekezdést, amit korábban a 2018. év Top 10 színházi előadásához írtam a kulter.hu-ra, de a végleges szövegből kimaradt:

“Kérdezzünk körbe nyugat-európai nagyvárosokban élő barátaink között, hol mondható el az, hogy egy hónap tetszőleges napján minimum három hibátlan színházi előadásból választhat, de inkább többől. Mert ez Budapesten jelenleg igaz. Ma, amikor ezt írom, január 9-én a következő előadások lesznek este: Nóra – karácsony Helmeréknél a Katonában, IV. Henrik I-II. az Örkényben, a Bádogdob a Katona Kamrájában, a 10 a Radnótiban, vagy a kicsit más jellegűeket kedvelőknek a Maladype III. Richárdja, a Sóvirág, de ma este lesz Az Őrült Nők Ketrece, a My Fair Lady és A Pál utcai fiúk – és nyilván nem teljes a felsorolás. Ja, ma este lesz A fajok eredete 150. előadása a Szkénében. Ez így egyben bárhol máshol a világon elképzelhetetlen csoda lenne. Pesten ezt úgy hívják, hogy egy átlagos szerda. Csak a miheztartás végett.”

De most tényleg, teljesen komolyan mondom, tessenek nyugodtan körbekérdezni, ilyen egészen egyszerűen nincs még Londonban sem, mert ott leginkább a közönségdarabok futnak, a West Enden főleg.

És persze rendkívüli módon irigylem Schultz Antalt: 13 hónap alatt 100 színdarab egészen remek eredmény. Nekem még nem volt olyan évadom, amiben 80 fölé tudtam volna vinni a számot, de már a 60-nak is örülni szoktam. Viszont volt olyan időszakom már volt, amikor egyszer 9 nap alatt 8-at láttam, egy másik alkalommal pedig 8 nap alatt 7-et (mindkettőben volt egy-egy dupla nap, tehát két előadás). Civilként ez azért nem rossz. De ismerek egy kritikust, aki egyszer egy 30 napos hónap minden estéjén színházban volt – és biztos vagyok benne, hogy ezzel nincs egyedül.

Mindig is irigyeltem a POSZT-válogatókat – nem a kiválasztás joga miatt, hanem azért, mert egy teljes évadot nézhetnek végig, ráadásul a vidékieket is, ami nekem szinte csak a vendégjátékok alkalmával adatik meg.

Az is kiolvasható egyébként a cikkből, hogy az addikciónak még a kezdeti szakaszában jár, és valójában még teljesen normálisan áll a témához. Ismerek olyanokat (hmmm…), akiknél később fellépnek olyan tünetek, amit mondjuk helyfetisizmusnak nevezhetnénk – vagyis szeretnének minél jobb helyről, minél közelebbről nézni az előadásokat; aztán ugyanazt az előadást más szögből, másik helyről megnézni; ide kapcsolódik még a türelmetlenség, hogy minél előbb akarja látni, és már akkor megveszi a jegyet, amikor még el sem kezdődtek a próbák, de a kedvenc rendezőt, színészt, társulatot (és ezekből nem kevés van!) látni kell. És aztán van a már-már patologikusnak nevezhető függőség vagy rajongás, ami ilyesmiben manifesztálódik. Szóval, csak óvatosan!