Szezonkezdet

Mi és ők

Igen, már lehet a következő színházi szezon kezdetére jegyeket kapni, bár igaz, hogy néhol még a futó évad sem zárult le.

Ez most egy tömbösített ajánló lesz, de a szabályok ugyanazok, mint mindig: csak olyan előadást ajánlok, amire kapható jegy (a poszt megjelenésekor), és amit vagy láttam, vagy tervezem megnézni (általában már van is rá jegyem, mint ezekben az esetekben is).

Tehát akkor a 2018/19-es színházi szezon jegyvásárlását megnyitom:

Kezdjük az évet a Nóra II-vel a Belvárosiban (játsszák júliusban Szentendrén is): az augusztus 31-i pesti bemutatóra már csak hátulra vannak jegyek, de vasárnapra (szeptember 2.) még van pár előrébb is.  Ha Kováts Adél elvállalta benne a címszerepet, már nem lehet rossz!

Hagyományosan szeptember első hetében rendezik a Vidéki Színházak Fesztiválját – a Thália felújítása miatt az idén a Pesti Magyar Színház épületében.  Reményeim szerint jó lesz a debreceni Három nővér, a zalaegerszegi Caligula helytartója és a miskolci „Ahogytetszik”. Ha valaki kíváncsi a POSZT-ra is beválogatott kecskeméti Csárdáskirálynőre, arra már csak nagyon hátra van jegy.

Szeptember második hetében ér be Pestre a Varsói melódia (előtte júliusban a Kultkikötőben és a Ferenczy Múzeum udvarán látható) – Kocsis Gergely rendezi, nekem ennyi elég ajánlásként. A pénteki bemutatóra már nincs jegy, de szeptember 15-re (szombat) még van néhány darab a Hatszín Teátrumban.

Szeptember végén pedig Mi és ők – hát ezen se fogunk sokat nevetni, de mivel Fehér Balázs Benő rendezi, kötelező darabnak ígérkezik. Nyáron körbejárja a produkció az országot, szeptemberben pedig megérkezik a Jurányiba. A szeptember 26-i bemutatóra már nincs jegy, de utána 27-re (csütörtök) igen.

Az Őszi szonáta a Thália Mikroszínpadán

Ebben az évadban utoljára játsszák az Őszi szonátát a Mikroszínpadon, jegyek még vannak.

Udvaros Dorottya. Amikor megnéztem a bemutatón, már több mint egy éve nem láttam értelmes szerepben színpadon. (Elnézést kérek a Szív hídjai rajongóitól, tudom, hogy nagy sikere volt, de én nem láttam.) És hát persze hozta azt, amiért az egyik legnagyobb élő magyar színésznőnek tartják. Róla szól a darab, de öröm volt Radnay Csillát is látni (őt azóta azért lehetett más jóban is látni, szerencsére). Nagyon jó színház, nézzétek meg, bár nagy vidámságra ne számítsatok (Bergman írta…).

Várom a Kétely bemutatóját is, mert reményeim szerint abban szintén nagyon jó lesz.