Szezonkezdet

Mi és ők

Igen, már lehet a következő színházi szezon kezdetére jegyeket kapni, bár igaz, hogy néhol még a futó évad sem zárult le.

Ez most egy tömbösített ajánló lesz, de a szabályok ugyanazok, mint mindig: csak olyan előadást ajánlok, amire kapható jegy (a poszt megjelenésekor), és amit vagy láttam, vagy tervezem megnézni (általában már van is rá jegyem, mint ezekben az esetekben is).

Tehát akkor a 2018/19-es színházi szezon jegyvásárlását megnyitom:

Kezdjük az évet a Nóra II-vel a Belvárosiban (játsszák júliusban Szentendrén is): az augusztus 31-i pesti bemutatóra már csak hátulra vannak jegyek, de vasárnapra (szeptember 2.) még van pár előrébb is.  Ha Kováts Adél elvállalta benne a címszerepet, már nem lehet rossz!

Hagyományosan szeptember első hetében rendezik a Vidéki Színházak Fesztiválját – a Thália felújítása miatt az idén a Pesti Magyar Színház épületében.  Reményeim szerint jó lesz a debreceni Három nővér, a zalaegerszegi Caligula helytartója és a miskolci “Ahogytetszik”. Ha valaki kíváncsi a POSZT-ra is beválogatott kecskeméti Csárdáskirálynőre, arra már csak nagyon hátra van jegy.

Szeptember második hetében ér be Pestre a Varsói melódia (előtte júliusban a Kultkikötőben és a Ferenczy Múzeum udvarán látható) – Kocsis Gergely rendezi, nekem ennyi elég ajánlásként. A pénteki bemutatóra már nincs jegy, de szeptember 15-re (szombat) még van néhány darab a Hatszín Teátrumban.

Szeptember végén pedig Mi és ők – hát ezen se fogunk sokat nevetni, de mivel Fehér Balázs Benő rendezi, kötelező darabnak ígérkezik. Nyáron körbejárja a produkció az országot, szeptemberben pedig megérkezik a Jurányiba. A szeptember 26-i bemutatóra már nincs jegy, de utána 27-re (csütörtök) igen.

Heti ajánló – február 12-18.

Borbély Alexandra

A heti ajánló elvei ugyanazok, mint más posztok esetében: vagy láttam az előadást, és ezért ajánlom, vagy meg fogom nézni. De itt is fontos szűró, hogy kapható legyen jegy az előadásra (legalábbis a megjelenés pillanatában) – csak olyat ajánlok, amire van még hely.

13. kedd: Bányavakság – Szkéné

Bányavakság

Komorabb, mint a trilógia első része, a díjesőt nyerő Bányavirág. De talán még jobb is nála – és ebben is ott van ugyanaz a fanyar humor.

Hétfőre nem találtam már semmit, ezért kedden kettőből választhattok:

13. kedd: Élet.történetek.hu: Pira – Bella (Mozsár Műhely)

Egy-egy monodráma Ullmann Mónikával és Borbély Alexandrával. Igen, Borbély Alexandra egy monodrámában. Nyilván meg kell nézni.

14. szerda: A hullaégető – Belvárosi Színház

A hullaégető

Kopfrkingl úr egyáltalán nem náci. Tényleg nem. Nem is ért egyet velük, nem is veszi őket komolyan. Aztán eltelik egy kis idő. Aztán megint egy kicsi… A végén már nem akarjuk elhinni, hogy ez ugyanaz az ember, mert észre sem vettük az átalakulást, pedig itt ment végbe, a szemünk előtt.

16. péntek: Hűség – k2 Színház – MU Színház

A k2 Színház mindig érdekes, ez az előadás pedig Merle Mesterségem a halál című regénye nyomán készült, szóval szerintem jó lehet.

Hűség

Szombatra is kettőt ajánlok:

17. szombat: Élet.történetek.hu : A mi Józsink – Erzsike – Mozsár Műhely

Lázár Kati

Én Epres Attilát is nagyon szeretem, de az este két monodrámája közül a másikban Lázár Kati a szereplő! Rá kitaláltam egy szabályt: csak kétszer kell megnézni – mindenben és mindenkor.

17. szombatSömmi – k2 Színház, Jurányi-ház

Azt már mondtam, hogy a k2 mennyire friss és érdekes szokott lenni, tehát most csak megerősítenem kell.

Sömmi - k2 Színház

Vasárnapra pedig két ajánlat, három időpontra:

18. vasárnap: Száll a kakukk fészkére – Belvárosi Színház
délután 3-kor és este 7-kor.

Száll a kakukk fészkére

A tavalyi évad egyik legjobb bemutatója volt. Mindenkinek bátran ajánlható, kiemelkedő előadás.

18. vasárnap:  Élet.történetek.hu : A nővérek – Levél Apámhoz! – Mozsár Műhely

Nővérek

“Két nő szereti ugyanazt a férfit. A férfi meg mindkét nőt. Összerakható-e bűn és bűnhődés, árulás, megbocsájtás a feltétlen szeretettel? Három személyes szenvedély, ami a halállal se ér véget. Személyes levél a sose ismert apához, amelyben ott dadog és forrong az a nagy kaland is, amit mi XX. századnak hívunk.”

Száll a kakukk fészkére a Belvárosiban október 15-én

Száll a kakukk fészkére

Aki még nem látta (miért nem? mit csinált eddig?), az gyorsan pótolja. Nagyon-nagyon ajánlható előadás mindenki számára. Most indult a jegyeladás, még vannak jegyek a legjobb helyekre is.

Znamenák István rendezte – én közepeset vagy rosszabbat még nem láttam tőle (annak idején a drámai erőben amúgy nem túl acélos Szarvas Józsefből egy olyan Kohlhaas-t hozott ki, hogy csak lestem); itt nem gyenge színészgárdát irányíthatott: McMurphy szerepében Szabó Kimmel Tamás (nem kell mondani…), Péterfy Bori Ratched nővérje nem tudom, miért nem kapott díjakat, mert vérfagyasztó, és mégis nagyon árnyalt; Kocsis Pál pedig (nem mellesleg egy másik alakításáért a Színikritikusok Díjának egyik idei jelöltje) Bromden törzsfőnök szerepében remekel. De a kisebb szerepekben is például Jéger Zsombor vagy Nagy Dániel Viktor látható, Pálya Pompónia mellett (ő két szerepben is nagyon jó, majd nézzétek meg az átalakulását). A stáb ereje abból is látszik, hogy még csak most érek oda, hogy Mátyássy Bence és Makranczi Zalán (tőlük egy picit féltem, mert ugyan szeretem őket, de korábban mindkettőjüktől láttam egy-egy gyenge alakítást – ebben hibátlanok, szerencsére). Jó, a többi színésztől elnézést kérek, teljesen jók voltak ugyan, de mindenkit nem sorolhatok fel (hogy őszinte legyek: csak azokat írtam le, akikre közel két év után is név szerint emlékszem).

Nagyon erős előadás, elgondolkodtató és pörgős, kiemelkedő alakításokkal: a legjobb értelemben vett klasszikus színház.

Jól átjön a hangulat ebből a rövid klipből:

Ez egy hosszabb werkfilm az előadásról, nézzétek meg, érdekeseket mondanak a készítők:

Száll a kakukk fészkére – Werkfilm from Orlai Produkció on Vimeo.

Tehát jegyek itt.

Az Őszi szonáta a Thália Mikroszínpadán

Ebben az évadban utoljára játsszák az Őszi szonátát a Mikroszínpadon, jegyek még vannak.

Udvaros Dorottya. Amikor megnéztem a bemutatón, már több mint egy éve nem láttam értelmes szerepben színpadon. (Elnézést kérek a Szív hídjai rajongóitól, tudom, hogy nagy sikere volt, de én nem láttam.) És hát persze hozta azt, amiért az egyik legnagyobb élő magyar színésznőnek tartják. Róla szól a darab, de öröm volt Radnay Csillát is látni (őt azóta azért lehetett más jóban is látni, szerencsére). Nagyon jó színház, nézzétek meg, bár nagy vidámságra ne számítsatok (Bergman írta…).

Várom a Kétely bemutatóját is, mert reményeim szerint abban szintén nagyon jó lesz.

Kétely a Belvárosiban

Jeleztem, hogy olyan előadásokat is fogok ajánlani, amiket még nem láttam, de tervezek megnézni. A Kételyt már csak azért sem láthattam eddig, mert később lesz a bemutatója: augusztusban, Balatonföldváron, ami azért különösen tiszteletre méltó, mert végre szakít azzal a hagyománnyal, hogy nyáron csak vígjátékot, zenés darabot meg romantikusat szabad játszani.

Szóval, nekem már megvan a jegyem, és az előadás ajánlását a színlap olvastán merem vállalni. Várhatóan milyen lesz az a produkció, amit Pelsőczy Réka rendez, és a két főszereplő Udvaros Dorottya és Fekete Ernő? Jó, elméletileg még akár lehetne gyenge is, de mennyire valószínű ez? És akkor még nem szóltunk Simkó Katalinról, aki az Emberszagban akkorát alakított az előző évadban, hogy nehéz rá szavakat találni – vagy nem is, mondjuk ki nyugodtan, hogy a legjobb női alakítás volt 2015/2016-ban (utolsó előadás június 13-án!).

Egyszóval: nagyon jó esély van rá, hogy ebből nagyon jó előadás süljön ki, és egyelőre még mind a három, eddig meghirdetett időpontra van jegy, beleértve a pesti bemutatót is szeptember 11-én.