Térjünk a lényegre: mindenki menjen színházba minél többször! Rengeteg nagyon jó előadás fut jelenleg, valamint több egészen zseniális is. Ezek közül hívjuk fel a figyelmet néhányra, melyeket szeptemberben és októberben tűznek műsorra a kőszínházak. Lesz köztük új bemutató és korábbi produkció is – biztosan mindenki fog találni minimum négyet, amire még jegyet is kap. Igen, négyet: két hónap alatt ez igazán nem sok. Mert akkor igazán élvezetes a színházbajárás, ha nem egy-két rendkívüli alkalomra szorítkozik, hanem a hétköznapok része – de milyen élvezetes része!
Különösen fontos ez napjainkban. Nekünk magunknak fontos, nem a színháznak – mert ha megszűnnek még további alkotóműhelyek, ha kevesebbet tudnak játszani, mi leszünk szegényebbek. Ha most megyünk színházba (és minél többször!), kétszeresen is jól járunk: remekül fogunk szórakozni, és a jövőbeli szórakozásunkat is támogatjuk.
Nem tudom nem idézni Szabó Máté rendező szavait a Miskolci Nemzeti Színház 200. évadát megnyitó társulati ülésről:
„Az épület egy esély, egy lehetőség. Miskolc és a Színház az nem csupán művészetfogyasztó- és termelő találkozása.
Itt két közösség kommunikál, gondolkodik, hoz létre valamit, 200 éve, 73000 napja, valamit, ami az ország ezen-tengernyi gonddal szembenéző, északkeleti feléről hirdeti, hogy a kultúra nem plusz, hanem a kiindulópont, a bázis, a lényeg, az önmeghatározás, a komplex nemzeti, egyéni, társas identitás meglelésének legfőbb terepe, ami a szegényt gazdaggá, a pillanatot végtelenné teszi.”
De olvassátok el az egészet, mert szép nagyon.
És ha már Miskolc: Hedda Gablerra készülnek Rusznyák Gábor rendezésében, ami máris két ok az ajánlásra.
Az külön érdekes, hogy a címet H-Edda Gabler formában írják – remélem, jönnek majd pesti vendégjátékra, és kiderül, mire utalnak ezzel.
A már futó Feketeszárú cseresznyével
viszont találkozhatunk szeptember 9-én a Városmajoriban.
Jegy már alig van, mert nagyon jó a híre a produkciónak – nekem is megbízható ízlésű színházbajárók ajánlották, szerintem élvezni fogjuk.
Hedda Gabler van a Katonában is, és nem is akármilyen – toplistás volt tavaly, de előre szólok, fájni fog.
Nagyon jó előadás, de könnyed szórakozásnak a sok poén ellenére sem nevezném.
Szintén a Katonában jön szeptember végén az Embtrag.
Amikor először megláttam a címet, arra gondoltam, hogy hiba volt abbahagynom a némettanulást, mert most szótárazhatom ki, mit jelent ez a cím. Aztán kiderült, hogy a szerző Madách Imre, az alcím pedig „Keressétek az Urat, amíg megtalálható” – tehát ez az Ember tragédiája lesz, Székely Kriszta nézőpontjából. Aki látta már Székely Kriszta bármelyik rendezését, az tudja, hogy ezt meg kell nézni – aki még nem, az pedig most tudta meg.
Gondolom, nem csak nekem jut eszembe az Ember tragédiájáról a Bánk bán: ezt most Vidnyánszky Attila rendezi a Nemzetiben.
Vidnyánszky harmadszor fut neki a Bánk bánnak, ha az operarendezéseket nem számítjuk – érdekes lesz összehasonlítani a korábbi verziókkal. A 2017-es változat ráhangoló foglalkozásában azt mondta a dramaturg, hogy „tűpontos leírását adja a mostani migránsválságnak” a rendezés. Én ezzel az előadással kezdem a színházi évadomat – meglátjuk, hogy most miről kapunk nagyon pontos képet.
Ha megnézzük a márciusi házi bemutató képeit, egy gyakorlatilag kész előadást látunk a bemutató előtt fél évvel – a Rómeó és Júliának legutóbb nem használt a „hosszú jegyesség”.
Ha már a nagy klasszikusoknál tartunk: az Örkény évek óta stabilan hozza a jobbnál jobb Shakespeare-eket, és ne legyen kétségünk afelől, hogy az októberre meghirdetett Lidércek, Shaxpeare, delírium is remek lesz.
Ha a cím nem ismerős az életmű pontos ismeretében sem, csak azért lehet, mert Závada Péter kicsit segített a Szentivánéji álom szövegén, és mert Bodó Viktor a rendező. Néhány jegy még van – igyekezzetek!
Závada Péter és Bodó Viktor kapcsán jutott eszembe, hogy el vagyunk kényeztetve kiváló színházi alkotókkal – nem ők az egyetlenek, akiknek minden munkáját automatikusan a megnézendők közé sorolja nagyon sok színházrajongó. Ebbe a körbe tartozik Alföldi Róbert is – és szerencsénk van idén ősszel megint, mert új rendezését várhatjuk októberben a Radnótiban, 3tél címen. Kortárs horvát drámaírónő darabjáról van szó, és színészközpontű előadásnak harangozzák be: aligha lesz kihagyható.
És ha már a Radnótinál tartunk: fantasztikus évaddal ajándékozták meg a közönséget tavaly. Négy hazai ősbemutató, közülük három kortárs magyar szerző műve, és mindegyik kiválóan sikerült. Nem csekély kockázat volt ebben a koncepcióban, de bejött, nagyon-nagyon bejött: Kályha Kati – Legközelebbi ember – A vége és Álom luxuskivitelben. Nem is érdemes ezekről semmit külön írni, menjetek és nézzétek meg őket, jó lesz, ígérem. Ha ezekhez még hozzávesszük, hogy továbbra is műsoron van a 10, ami annak idején az év legjobb előadása volt és a Futótűz (top 10-es volt bemutatója évében) amik olyan ikonikus előadások, hogy öt illetve hat év után sem lehet belőlük annyit játszani, hogy ne kapkodják el a jegyeket azonnal, akkor nem nagy kockázat a kijelentés, hogy szeptember-októberben a Radnótiban van a legerősebb színházi kínálat: egyszerűen nincs nem hogy közepes, még simán csak jó előadásuk sem, mert kivétel nélkül mindegyik remek. Ne is nézzétek a műsort, csak azt, hogy van-e jegy aznap estére, és hogy ráérsz-e (érjél rá!), és menjetek a Radnótiba, nem fogjátok megbánni. Ha másodszor látnál valamit, az sem gond, mert mindegyik többször nézős – én a 10-et azért csak háromszor láttam eddig, mert igyekszem mindig inkább olyat nézni, amit még nem láttam, de ez negyedikre is nagyon jó lesz majd. Csak legyen jegy!
A Pesti Színházban szerencsére még mindig műsoron marad a Mondjad, Atikám! Vecsei H. Miklós József Attila-estje annyira torokszorító és elementáris erejű egyszerre, hogy már szinte megviselő.
Kihagyhatatlan, és kell-e mondanom, top 10-es volt – de még külön cikket is szentelt neki a kulter.hu.
A Vígszínházban is tovább élvezhetünk több, korábbi remek előadást: aki még nem látta a Nagy Gatsby-t, mindenképpen pótolja, mert ifj. Vidnyánszky Attila rendezése hatalmas élmény, nem véletlenül volt top 10-es. Ha már ifj. Vidnyánszky Attila: brillírozik a Diktátorban (jó, miben nem?) – pedig szkeptikus voltam, amikor hallottam, hogy színpadra viszik ezt a nagyon régi filmet: fog ez működni? De még mennyire működik!
Ifjabb Vidnyánszky Attilánál maradva muszáj újra megemlékezni egy másik, kicsit régebbi zseniális rendezéséről, a Woyzeckről a Nemzetiben:
Az év legjobb előadása volt bemutatója évében.
Miket felejtettem ki? Most már tényleg csak azokat sorolom, amikre augusztus végén még van jegy. Az Örkény Stúdióban a Lélek legszebb éjszakája súlyos, érzelmileg megterhelő, egészen különleges, kihagyhatatlan.
Még mindig Örkény Stúdió: láttad már a Dohány utcai seriffet? Én sem, pedig már kétszer voltam. Mert teljes sötétben játsszák. Elképesztően hatásos, megrázó. Majd meglátod (elnézést az újabb poénért).
És még mindig Örkény Stúdió: a Szaturnusz gyűrűje, Kárpáti Péter darabja:
Nem fog mindenkinek tetszeni, mert sokat követel a nézőtől, de megéri a befektetést; a letölthető műsorfüzetet ajánlom jó szívvel a ráhangolódáshoz.
Az Örkény nagyszínpadán a The Black Rider nem kihagyható, és szintén van hozzá letölthető műsorfüzet, de azért ez is sokat elmond:
Ugyanitt a Liliom szeptember-októberi előadásaira is van még néhány jegy, csapj le rájuk, mert az elmúlt 30 év legjobb Lilioma:
és
A Solness-t nem is mondom, mert arra nem kaptok jegyet. Vesztegess meg valakit, vagy kövess el bármilyen más bűncselekményt érte, csak szerezz jegyet rá. Megéri, akármibe is kerül.
A Katonában is van számos előadás, amikre már nincs jegy – majd szeptember közepén lehet újra próbálkozni, mert akkor kezdik árulni a novemberi jegyeket. Van még néhány időpontra pár még a Médeiára – modern környezetben a nagy klasszikus, Pálos Hanna briliáns alakításával.
A Magányos emberek jelenlegi maradék három jegye el fog fogyni, mire ezt olvasod – azért próbálkozzatok, reménykedjetek:
Egyébként azt mindig meg lehet próbálni, hogy fél órával a kezdés előtt megkérdezed a pénztárban, hogy nincs-e esetleg visszavitt jegy, de az is lehet, hogy pótszékre be tudsz ülni.
Szóval, melyik négy előadásra mentek ezek közül? Ne sokat gondolkodjatok, mert elfogynak a jegyek.
Jó, ha valamiért nem sikerül négyre jegyet venni, van még egy mentőöv: hamarosan jövünk a független társulatok szeptember-októberi előadásainak ajánlójával.